Az Akvapónia természetes folyamatokon nyugvó termelés. Felületesen meghatározva az akvakultúra (aquaculture) és a hidropónia (hydroponics) kombinációja, a megnevezés is ebből származik aqua-ponia (ejtsd: akvapónia).
Hidropóniás rendszereknél az optimális növekedés mesterséges tápanyagok pontos adagolásán múlik. A növények növekedéséhez szükséges tápanyagot meghatározott recept szerint állítják össze, különböző kemikáliák, só, és nyomelemek alkotják a „tökélete egyensúlyt” biztosító receptet. A hirdopóniás rendszerek vizét azonban időnként cserélni kell mert bizonyos anyagok visszamaradnak benne és a túlzott dózis mérgező.
Az akvakultúra célja a halak növekedésének maximalizálása, tartályos vagy tavas rendszerekben.A tartályos rendszerekben nagyon nagy sűrűségben tartják a halakat, gyakran 100 liter vízben 10kg halat nevelnek. Ilyen sűrűség mellett óriási problémát jelent a halak általt kiválasztott ammónia, amit különböző szűrőkkel, vagy vízcserével vonnak ki a rendszerből. Az elhasznált szűrők és a lecserélt víz is környezetszennyező.
Az akvapónia a két rendszer egyesítése, mégpedig úgy, hogy a negatívumok kiütik egymást. A növények növekedését nem hozzáadott kemikáliákkal történik hanem a halak szerves hulladával, ami szinte minden szükséges tápanyagot tartalmaz. A vízcsere helyett az akvaponia a növényeket és a termesztő közeget használja a víz megszűrésére, megtisztítására amely ez után visszatér a hal tartályba. A körfolyamat a végtelenségig ismételhető és csak a párolgási veszteséget kell visszapótolni.
Mennyire bonyolult az akvapónia?
Pont olyan egyszerű mint amilyennek hangzik. A halak tápanyagban gazdag szerves hulladékát átszivattyúzni a növények gyökerei közt, amik felveszik a tápanyagot belőle. A növények valamilyen termesztő közeggel (agyaggolyó, kavics, perlit, kőzetgyapot, stb…) töltött tálcákban nőnek, a haltartály vizét ezekbe a tálcákba szivattyúzzuk, az átfolyik a termesztő közegen, majd vissza a hal tartálya.
Akvapóniával kísérletezni, pont olyan egyszerű, vagy bonyolult lehet amilyet te szeretnél. A legegyszerűbb kirakni egy hagyományos akváriumot az ablakba, fölé tenni néhány kaviccsal töltött virágcserepet és átszivattyúzni azokon az akvárium vizét. Ez után az egyszerű rendszeren szerzett tapasztalatokkal akár lehet bővíteni a több termesztő tálcás, nagy hal sűrűségű rendszerek felé.
A rendszer nélkülözhetetlen nem látható elemi a baktériumok. A termesztő média közt baktérium telepek burjánzanak melyek a halak hulladékát alakítják át a növények számára felvehető tápanyagokká. Az akvapónia organikus rendszer egy önálló ökoszisztéma. A rendszerbe műtrágyát adagolni nem lehet mert az a baktériumokra és a halakra is károsan hat, a rendszernek organikusan kell működnie.
Két különböző baktérium alakítja át a halak szerves hulladékát. Először nitroszómák bontják az ammóniát nitritre, majd nitrobaktériumok bontják a nitritet nitrátra, amit a növények tápanyagként felvesznek.
Az akvapónia egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a folyamat nagy mértékben önszabályozó. Amint a halaknak adott táplálék mennyiségét növeljük, a keletkező többlet tápanyagot a növények felveszik. Amennyiben a halak kicsik, vagy csökkentjük a bevitt hal táplálékot a növények növekedése is lelassul.
Újrafelhasznált anyagok
Gyakran használunk újrahasznosított IBC tartályokat, műanyag hordókat, hasonló eszközöket akvapóniás rendszerek építéséra. Ennek több oka van, köztük az alapanyagok könnyű elérhetősége és relatív alacsony ára. Mielőtt megvásároljuk ezeket a használt tartályokat, nem árt tudni mit tároltak bennük előzetesen.
Ha egy ügyes kétkezi ember vagy, inkább próbálj létrehozni valamit a semmiből, tarts nyitva a szemed, rengeteg helyen dolog vár újrahasznosításra. Például a használt fürdőkádak ideális akvapóniás termesztő tálcák, mert a szükséges leeresztő már be van építve.